Az orvostudományban a bizonyítékokon alapuló orvoslás (Evidence Based Medicine, EBM) kétségkívül napjaink uralkodó paradigmája. Főiránykénti helyessége aligha vitatható, kizárólagossága aligha képviselhető.
A bizonyítékokon alapuló orvoslás – a könnyebb érthetőség kedvéért szembeállítva a tekintélyen vagy gyakorlaton alapuló orvoslással – lényege, hogy közmegegyezéses módszertan szerint készült klinikai vizsgálatok eredményei alapján dőljön el egy adott klinikai helyzetben irányadó beavatkozás (legyen az akár prevenció, diagnózis, kezelés vagy gondozás).
A klinikai kérdések megválaszolására irányuló, többnyire rendkívül költséges és hosszadalmas klinikai vizsgálatok (studyk) orvostudományi szaklapokban teszik közzé eredményeiket, amelyek azonban stilisztikai szárazságuk, módszertani bonyolultságuk miatt a napi gyakorlatban nehezen emészthetők, számos klinikai vizsgálatnak az adott klinikai helyzetben irányadó következtetése nehezen szűrhető le.
Ezért az EBM-alapú szakirodalomban az adott klinikai szakterületen kellő jártasságot szerző szakemberek időről időre összefoglalják a lényegesebb irányadó klinikai vizsgálatok tanulságait, és egy összegző szakirodalmi műben közzéteszik (EBM in literature). Noha ennek jelentősége aligha becsülhető alul, mégis a szakirodalmi transzformáció nem lehet alkalmas az irodalom és a gyakorlat közti szakadék áthidalására.
Az EBMiP (Evidence Based Medicine in Practice) Program célja a szakirodalom, a klinikai vizsgálatok olyan feldolgozása, melyek az elsődleges, eredeti tudományos eredményeket a betegellátás során a betegellátási helyzet függvényében jelenítik meg.
Az EBMiP így nem versenytársa, hanem kiegészítője a bizonyítékon alapuló orvoslás egyéb irányainak, tevékenységeinek.